"Szeretek számítózni"

Geri's Geek Out Channel

A hírlevél nem halott, sőt - milyen e-mailt érdemes küldeni még?

Ne hirdess: e-mailezz! (via TNW)

Rengeteg cikket össze lehetne erről szedni, de ma este ez akadt az utamba: a szerző (számomra teljesen ismeretlen, szóval ez valszeg vendégposzt) arról érketezik a The Next Weben, milyen típusú emaileket célszerű küldeni és melyik miért működik.

2015 egyik fő témája várhatóan az lesz, ahogy 2014-ben is már az volt, hogy a legmegbízhatóbb marketing a saját adatbázisra épített e-mail marketing. Mert a saját adatbázist senki nem veheti el tőlünk (sem egy Google algoritmusváltás, sem a Facebook hasonló húzásai), és - ez egy érdekes gondolat innen a TNW-s cikkből -, az emberek igenis olvasnak e-mailt, akkor is, ha tele van a postafiókjuk szeméttel meg ósdi hírlevelekkel, mert ott a FOMO, vagyis a para, hogy lemaradnak valamiről. 

Ami a számokat illeti, arról itt nincs szó, de azt lehet tudni, hogy az e-mail kampányoknál olyan 20% körüli megnyitás és 3-5%-os átkattintás számít jónak - vagyis ilyen arányokból lehet kiindulni, iparáganként eltérő, hogy ezek az arányok jobbak-e vagy esetleg rosszabbak.

Vannak persze kihívások a dolgoban, idehaza például úgy tudom, a Citromail a hírlevélküldők réme, mert ha ott feketelistára kerül az ember, arról nem lehet többé lekerülni, és az sem mindegy, milyen szoftvert/infrastruktúrát választ az ember a tömeges mailezéshez, már csak a költségek miatt sem. De ezekbe ne menjünk bele, az elméletnél maradva, érdemes elolvasni ezt a kis szösszenetet a követendő stratégiákról.

Intro, avagy az újrakezdésről

Vámosi Gergő vagyok, online marketinges, korábban tech újságíró, blogger, geek.

Pár évvel ezelőtt, amikor a mikroblogolás nagyon, a Facebook meg már egy kicsit berobbant, írtam egy blogot GGOC néven a Posterouson (a linken a Wayback Machine-es archívumát lehet megtekinteni). Igen, lehet, hogy ez mai szemmel vicces, mert ez a szolgáltatás hiába volt a Twitteré, pár év után ment a süllyesztőbe, de nekem akkor jobban tetszett, mint a Tumblr: webszemét-reciklálás és közösségi élet helyett inkább egy gyors, elegáns publikálási felületre volt szükségem, és erre megfelelt. 

De nem is írtam az első GGOC-t elég rendszeresen: 2011-ig újságíróként dolgoztam, tehát írtam eleget lapba (Origo Techbázis), utána meg szabadúszóként mindenfelé, ezért, ha már egyszer az nyert, maradtam a Tumblrnél, meg a Twitter/Facebook kombónál, és a GGOC-n sem osztottam valami intenzíven az észt. Egyébként is, akkor úgy éreztem, a munka mellett felesleges hosszas okfejtésekbe belemenni, ezt bőven megteszik mások, elég nekem a reblog, meg linkek/egyebek mellé odaszúrt pár rövid megjegyzés. Egyébként is, 2004 óta írtam blogot (énblog kicsit szaki témákkal mixelve) ilyen-olyan formában (freeblog, blogspot, majd WordPress), de azzal valahogy lassan felhagytam pár évvel ezelőtt.

Az elmúlt néhány évet viszont már könyékig az online marketingben töltöttem, írtam szövegeket/cikkeket, vittem Facebook oldalakat, PPC-ztem, webanalitikáztam, és közben egyre több minden maradt bent. Egy-egy előadást, cikket, érdekes tapasztalatot, egyre inkább úgy érzem, szívesen megírnék, ha lenne hová.

Ezért is, meg már csak a personal branding okán is érdemesnek gondoltam feltámasztani a szakmai blogomat valamilyen formában. Maradtam tehát ennél a névnél, ha egyszer már kezdtem vele valamit - bár elsőre nem egyértelmű, mit rejt, a bejegyzéseimet úgyis főleg a privát accountjaimon keresztül fogom terjeszteni, így nem is kell, hogy az legyen. Nekem meg tetszik.

Ha lesz hozzá elég kitartásom, és főleg, időm, akkor itt folytatom majd a szakmázást. Ha nagyon lesz, akkor megy ez a projekt át egy saját domainre. De addig is, reszelgetem ezt a blogot itt, mert gyorsan kellett valami, és hiányzott az üres, teleírásra való szerkesztőablak gravitációja. (Jellemzően nem tudom kivárni az írással, amíg valami tartós megoldást találok erre, addig meg jó itt a Bloghun.)

süti beállítások módosítása